Sok, rengeteg kapcsolat rendeződik át mostanában. Amit a félelem, a ragaszkodás, vagy bármi más fúziós anyag, de biztosan nem a szeretet tartott egyben, az elkerülhetetlenül szétesik. A párkapcsolat mindig tanítás. Tudom, hogy már unod, de talán inkább fogadd el. A miért pont Ő-re lehet egy jó válasz. Mert az. Valamiért őt vonzottad, mégpedig azért, mert jelenlegi érzelmi állapotod, viszonyod önmagaddal, ezáltal társaddal, változást kíván boldogságodért. Társad pont azokra a fájdalmas, eldugott részeidre rezonál, amit sehogy sem akarsz meglátni.
Nem bizony, mert annyira eldugtad, a legalsó komódfiókba, és jól rávágtad az ajtót, még gondolni se tudj rá. Csakhogy kapcsolataid révén, helyzetekre adott reakcióid által ventilál. Ami el van dugva, az létezik és fényt kíván. Társad, kivel konfliktusodat éled, pont ezért jött, hogy rámutasson, komoly dolgod van. Elsősorban magaddal. Azzal, hogy elfogadd, hogy elhidd végre, pont úgy vagy jó, ahogy vagy! Nem vagy sem túl kevés, sem túl sok. Nem kell, hogy önmagadat feladva engedd azt is, ami nem komfortos neked, csakhogy biztosan elfogadjanak. Nem! Ha kell, bátran, de határozottan, minden arroganciát száműzve mondj nemet! Csak három betű. Ne már! Nem dől össze tőle a világ. Sőt!
S ha kérdezik, miért? Mert azt mondtam. Így szeretném. És pont. Határaidat védve, indulataidat megszelídítve, a tisztelet tükrén át láttatva magad hidd el, szerethető vagy. Engedd, hogy ő is értse.
Igen, szerethető vagy.
Ám először neked kell elhinned. Különben állandóan piszkálni fog. Létével, ellenvéleményével, stílusával, nemtörődömségével kritizálni, sérteni, feszegetni határaidat. Tudod miért? Hogy állj ellent ámokfutásának. Mert viselkedésével neki is feladata van. Vagy elfogadod, megtanulod kezelni és kijössz a helyzetből, vagy bocsi, de szenvedni fogsz. És nem igaz, hogy a szenvedés önmagában gyógyít. Csak akkor, ha gondolkozol is szenvedésed okán. Megérted a miérteket, benne a részed. Hogyan csinálhatnád jobban? És ez a nehéz. Alázat kell hozzá. Az élet, a másik és önmagad iránt. Nem vagy áldozat. Vagy úgy gondolod? Akkor szenvedsz…
Mutasd meg, fejezd ki neki: eddig jöhetsz és nem tovább. Miért? Mert azt mondtam. Itt van a határ. Tartsd tiszteletben. És tudod, mi fog történni? Ha ellenállhatatlan „nemtűrömséggel”, de nulla arroganciával mondod, elfogadja. Nem is tud mást tenni! Mert érzi, hogy igazad van. És mert pont erre várt. És mert úgy szabtál határt érzelmi ámokfutásának, hogy észre sem vette és egyszerűen jó neki! Még hálás is érte! Nem megtörni kell. Na, végre, hogy érted!
Nem akkor teszel jót, ha felveszed a kesztyűt és háborúba mész. Persze az a legkönnyebb. Sokan csinálják, ám attól még nem jól. Mégis, megoldottál már eddig is valamit vele? Nem. Gondoltam. Én win-win megoldást kínálok neked. Az az igazi. Mert itt az idő, ha boldog jövőre vágysz, hogy múltad rendbe tedd.
Feladatod megfékezni indulatait, mert bár neked szól, mégsem rólad. Róla: kérlek, vegyél észre! Itt vagyok! Ha érted, végre kapcsolódsz vele. Érezned kell a másik szenvedését, nyomorát, kínlódását, hogy segítő kezet nyújthass. Miért? Mert mindent önmagadért, miközben értetek teszel. Hogy jobb legyen. Elég, ha most csak ezt érted meg.
És ha netán épp te vagy, ki most, mint egy hisztis gyerek, pont így viselkedsz, ha látod magad, kérlek, szelídülj meg. Nem miattam, magad miatt, hogy múltadat meggyógyítva végre boldog lehess. Ez a feladat, ne térj ki előle, csak hogy bosszúdat éltesd. Megértés a válasz. Hidd el, elég lesz. Tudom, hogy szenvedsz. Tartsd tiszteletben a másik sorsát. Neki semmivel sem könnyebb. Nem kell több olaj a bozóttűzre. Hisz te sem bírod a stresszt. Az erő jó, ha benned önmagad fejlesztésére, sosem támadásra, haragod csillapítására, önigazolásodra éled.
Tudtad, hogy a kapcsolati stressz 25%-kal nagyobb nyomást gyakorol a szívre, mint egy élsportoló maximális teljesítményekor megnövekedett pulzusszám? Nem véletlenül mondjuk, mindjárt infarktust kapok, annyira ver a szívem. És mindezt egymással tesszük. Pedig a stressz csak félelem. Félelem, mert nem vagyok az adott helyzet magaslatán. Tehát félek, hogy nem tudom kezelni. Már előre félek. Mert nem tudom a megoldást. Ha tudom, értem, érzem, mi miért történik velem és körülöttem, mi játszódik le bennünk és velünk, ha bízom magamban, hogy jól tudom kezelni, bármit is csináljon a másik, már nem félek. Tudom, hogyan csillapítsam, hogyan ne vonódjak be. Mert hisz a félelem pont ezt akarja! Meg, hogy mindent tönkretegyen. És rendre sikerül is neki. Ha nem félek, nincs stressz. Ennyi. Ez a logika, a gyakorlat, viszont te magad kell légy, ki a tudást megszerzed. Mert nemcsak azzal okozol fájdalmat, amit teszel, hanem azzal is, amit nem teszel meg. A feladat, egyensúlyba kerülni. Mindig önmagaddal…
„Az életben a legjobb dolgok azok, amikor az ember tisztán látja az összefüggéseket. Ezt csak nagyon csüggedt, nihilista hangulatban lehet tagadni.”
/Albert Einstein/
