Erősnek lenni nem támadó, gyengédnek lenni nem nőies.
Miért van az, hogy bár vágyjuk az erőt, hogy valaki támaszt nyújtson, mégis abban a pillanatban, amikor találkozunk vele, félünk tőle, hogy leural? Őrület…
Mert az erővel megtapasztalásainkban az erőszakosság összekapcsolódott. Az erőszak azonban gyenge jellemet mutat. Olyan valakit, aki ragaszkodik, birtokol, biztosít és kizárólag a saját érdekei szerint dönt veled kapcsolatban. Nem tudja magát tartani, hát te kellesz neki! Erőnek látod, hiszen kiáramló. De nem az. Szigorúan erőszak. Aki valóban erős, az képes biztonságot nyújtani anélkül, hogy bármit is elvenne belőled. Miért? Mert ő megtanulta, hogy helyzetekben kizárólag magára számíthat, és mivel nem szeretné, hogy a környezetében bárki ugyanazt az elhagyatottságot élje át amit ő, hát mások számára biztonságot teremt. Én mondom, ne félj az erőstől! A gyengétől félj, aki biztosítékként, tulajdonként tart. Nézd a szemét, nézd csak a mosolyát! Abban minden benne van, amire számíthatsz.
Megosztanék veletek egy saját tapasztalatot. Van, hogy azért nem mersz más erejében bízni, mert minden nehéz helyzetben magadat tartottad meg. Hát nem hiszed el, hogy lehet valaki, aki feléd, neked is képes nyújtani ugyanazt a biztonságos, megtartó közeget. Miért? Mert félsz. Na, ezt csak úgy tudod legyőzni magadban, ha ebbe a félelmedbe belemész. Nehéz, igaz? Libabőrös leszel és izzad a tenyered. Velem is így volt. Nem tudod milyen, amíg nem éled át. Tehát be kell vállalnod, mint betolatni a mélygarázsba nőként, tükörből, miközben az autód két oldalán nem marad, mit mondjak, tán öt centi, vagy annyi se. Bízni benne, hogy sikerülhet, hogy képes vagy rá, hogy tudod! Rinyálni fogsz elsőre az biztos!
Bodywork. Talán ismered a kifejezést, és a tökéletes módszert arra, hogy a testeden keresztül a megtapasztalás által vezesd ki a benned fixálódott félelmeket, és egy másik ember jelenléte által megélhess valami újat.
Bizalom. Igen, itt bizony bíznod kell! Nincs más, különben mehetsz haza. Van, aki meg is tette.
Csak mondom, a bizalom tesztem kb. 190 cm magas, erős, határozott férfi, valami olyat testesít meg bennem, amitől talán régóta félek, ne kérdezd miért, lehet, még én sem tudom. De, ha valamivel kapcsolatban te is így érzel, akkor tuti, hogy dolgod van vele! Persze, hogy vele kellett megéljem a feladatot, a megtartást, a bizalom próbáját, vagyis azt, hogy milyen, amikor én bízok! Nem pedig másokat segítek. Hoppá, mondom, jól van, ha vele hozott össze a sors és tán elkerülhetetlen, hát legyen!
Mondom mi történt: Hosszú, sok idő kellett, hogy egyáltalán megfogjam a kezét. Oké, végül ez is megvan. Majd egyre inkább rá kellett, hogy hagyatkozzak, hogy a testemmel bármilyen mozdulatot is kifejezve elhiggyem, megtart. Képes rá! Kvázi nem ejt el. Lassan, de haladunk. Mivel tartja a teret, érzem, hogy stabil, egyre jobban bízom benne. Értsd úgy, hogy erős! De valahogy másképp, mint gondoltam, ez már biztos. Vagyis mehetek vele szemben tovább. Azt hiszem vérszemet kaptam! Egyre merészebb vagyok. Egyre önkifejezőbb, egyre több, nekem jóleső mozdulatot engedek meg magamnak, és ő tart. Még mindig. A derekamat erősen, a talajtól méterre felemelve, rezzenéstelen arccal, mintha csak egy tollpihe lennék. Valószínű az is lehettem, kis termetemre tekintettel, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy engedte, hogy bármi, amit kifejezni, megélni szeretnék, az megtörténhessen, az legyen, és neki van elég ereje mindezt körbeölelni. És igen, én így, ebben a formában tapasztalhattam meg a teljes, végtelen, mindent körbeölelő biztonságot. Elbírt! És tudod mit? Nem a kilómat, nem a magasságomat, nem is azt, amit akartam, hanem engem. Igen, engem! Feltétel nélkül engedve, vigyázva azt, aki vagyok…
Tőrincsi Tímea