Hagyd, hogy az élet meglepjen…

Adj hálát azért, amid van, de ha semmiért sem tudsz hálás lenni, légy hálás azért, amitől megmentett az élet.

Hagyod-e, hogy csak úgy történjenek a dolgok? Nem csinálsz semmit, nem minősíted, nem értékeled, csak figyelsz. Mozizol. Teljes elfogadásban vagy. Semmit sem tudsz per pillanat megoldani, hát jobb, ha félreteszed. Érezted-e már, hogy egy helyzet fölèd kerekedik? SoKK. Elakadtál, időre van szükséged. Egy darabig még próbálkozol, de vedd észre mikor kell abbahagynod. Mi van, ha létezik jobb végkifejlet, mint amit egyáltalán el tudnál képzelni magadnak? Már úgysem tudod irányítani. Akkor hagyd, hagy oldódjon meg magától. Sokszor estem ugyanabba a hibába, hogy megoldó szemléletemmel irányítani akartam helyzeteket, dolgokat. Nem akartam elengedni, mert hát én tudom. Majd rájöttem, hogy dehogy tudom. Egyedül a görcsös akarás tartott fogva, hogy mindenképp jól csináljam. Piszok szar érzés. Akkor jön el a változás, mikor rájössz, hogy saját magadat csaltad kelepcébe. Mert mi van akkor, ha sokkal jobb forgatókönyvek is léteznek, mint amit te valaha is az elméddel képes lennél kitalálni? Az akarás nem a barátod. Nem ismerős a helyzet, hogy újra és újra ugyanazt teremted? Már tudod, de a tudás gyakorlat nélkül semmit sem ér. Hát tesztel az élet…

Pedig, amit nem tudsz megoldani, azt legyen erőd lent hagyni. Kicsit állj félre és figyelj. Mozizz. Mi van, ha magától is képesek megoldódni a dolgok, anélkül hogy az irányítást a kezedben tartanád? Nem tudsz mindent kontrollálni. Tudod mi a vicces az egészben? Hogy az ilyen helyzetek pont ezt tanítják neked! Engedd már el az irányításmániádat! Az őrületbe kergetsz vele mindenkit, legfőképp magadat, mert biztosítani akarsz. Mégis mit? Egyetlen biztosítékod létezhet, hogy az adott pillanatban képes vagy megtalálni a megfelelő hozzáállást. Tudom, hogy meg akarod oldani, de nem kell! Csak lépj hátra! Úgyis elfáradtál. Adj teret másoknak. Hátha jobban tudják?

„Mi lehetne még ennél is jobb?” Tedd fel a kérdést magadnak, mi az a legfőbb jó, amit ebből a helyzetből ki lehet hozni? Azt kérd magadnak! Ne akarj egyedül felvállalni mindent, hagyd, hogy mások segítsenek! Mert végül elfogy az energiád és épp azokra leszel dühös, akikért képes voltál szinte mindent beáldozni. De könyörgöm, rohadtul nem kérték és csupa olyan érzéssel fertőzted meg őket, ami a megoldást korlátozza és persze téged. Sőt, leginkább azt, hogy az adott szituációban megszülethessen a mindenki számára legoptimálisabb végkifejlet.

Persze sokkal könnyebb felismerni egy helyzetet, ha már jártál a másik oldalon. Mikor ellened követtek el „erőszakot”. Na, az tetszett? Mit szerettél volna érezni akkor? Hogyan viselkedjenek veled? Hát villámgyorsan idézd fel és tedd azt, amit akkor szerettél volna, hogy veled megtegyenek.

Hagyd! Engedd! Úgyis mindegy! Ha beleállsz, magával ránt, mert az események természetes folyamának állsz utat. Vonulj ki! Hagyd, hogy a dolgok maguktól megoldódjanak. Így is túl sok energiát fektettél bele, hát hagyd, hogy dolgozzon. Bízz benne! Végül megkapod azt a segítséget, amiről nem is remélted, hogy létezik. Azt kérd! Élj könnyedén, lehetőségek felé nyitottan. Ne várj semmit és ne irányíts semmit. Engedd, hogy az élet megajándékozzon. Mi van, ha elképzelni sem tudod, milyen jó, ha nem kapsz meg valamit, amire vágysz, vagy nem az elképzeléseid szerint alakul? Sosem tudhatod, mikor, mitől ment meg az élet, de bízz benne, hogy így van. Vagy épp akkor kapod meg.

Adj hálát azért, amid van, de ha semmiért sem tudsz hálás lenni, légy hálás azért, amitől megmentett az élet.

Kövess Instagramon!

Follow

Írj nekem ha bármi kérdésed van!

Írj e-mailt a -ra,
vagy töltsd ki az alábbi űrlapot!

Küldés