Meddig tart a fájdalom...

Nem tudod elengedni azt, amivel nem nézel szembe!

Sokszor mosolygok, mikor valaki azt mondja, hogyha egy kapcsolatnak vége kell legyen, akkor vége lesz. Ez olyan, mintha lemondanánk a saját erőnkről és felelősségünkről a kapcsolatunk iránt.

Mindent mi teremtünk, akkor is, ha most ezt másképp látod, mert a számodra rossznak, vagy nehéznek élt helyzeteket a véletlen művének ítéled, és egyedül a társadat teszed felelőssé. Pedig csak azt tudod kapni, amit érzelmileg elindítasz magadból. Az tér vissza, a másik csak reagál. Mit mutat neked? Lehet igaz, előre megírtuk sorsunkban kivel és mikor találkozunk, mit tanít meg nekünk, vagy mi neki. Ám, hogy mit kezdünk ezzel a találkozással, csakis tőlünk függ. Szabad akaratunk teszi lehetővé, mit hozunk ki belőle. A legnagyszerűbb szerelmet is képesek vagyunk elüldözni, ha nem látunk rá viselkedésünkre és persze a másik is dönthet úgy, hogy mástól tanul.

A leckét, feltétel nélkül elfogadni, szeretni és tisztelni egymást, legtöbbször számtalan szakítás és fájdalmas felismerés, megcsalás előzi meg. A kérdés csak az, mit kezdünk ezekkel a tapasztalatokkal.

Ha megcsaltak, persze könnyű hibáztatni a másikat, mert cselekedete egyértelmű, szinte kézzel tapintható, kiváló lehetőség a felelősséghárításra. De ez csapda! Kérlek, nézd meg, nem csaltad-e meg önmagadat, a kapcsolatodat? Nem volt-e végig valami más a fókuszodban, mint kettőtök, és ahelyett, hogy közös nevezőre vontad volna vágyaidat, elvártad, hogy kívánságod szerint viszonyuljon. Tudatosságot vártál el ott, ahol magad sem voltál az.

Lehet számtalan jelzést kaptál, valami nincs rendben. Nem vetted komolyan. Hitted, ez a kapcsolat mindent kibír. Lehet pont azért kaptad, hogy a benned futó görcsösségre figyelmeztessen, lazíts, mert elveszíted! Állíts fontossági sorrendet! Vágyaidat vond közös nevezőre. Az egy dolog, hogy mit tesz a másik. Ha valami nem jó, azt rendbe kell tenni! Jelezni, őszintén beszélni róla, mert a félelem képes mindent eltakarni és tönkre is tenni.

Valószínűleg nem megoldottátok, hanem szőnyeg alá söpörtétek a problémát, közben azt gondoltad minden rendben. Hát nem volt! A másik felelőssége ott jön szóba, ő mit kezdett a kialakult helyzettel. Aki nem szól, nem jelez, hogy valami baj van, az ne csodálkozzon, hogy nem értik! Aki eltűr, ugyanolyan rombolást végez, mint az, aki bánt. Azzal a különbséggel, hogy a tűrő önmagát is megsebzi. Lásd jól, hogy sem megbeszélni, sem megoldani nem tudtátok. Ez a helyzet pedig egyenes út lett a megcsaláshoz. Aki nem veszi az adást, az vállalja a következményeit. Értsd meg! Ha nem figyelsz rá, igényei nem fontosak, hogy a sajátoddal összehangold, majd megteszi más. Tudom ettől nem jobb, de lásd!

Oké, ami történt, megtörtént. Mindegy is. Történelem. Most rajtad a sor, mit kezdesz a tanulságokkal. A múlton nem tudsz változtatni. Ideje útjára engedned. A másik ember szabad akaratát, nem tudod megváltoztatni. Egyedül ő képes rá és valamiért ezt az utat választotta. Talán mert sem bátorsága, sem tudása, ereje, eszköztára nem volt, hogy másképp oldja meg. Lásd, valamiért így döntött. Így tűnt egyszerűbbnek… Engedd! Hadd járja a saját útját, lehet neki ez a lecke. Önmagunknak megbocsátani az egyik legnehezebb pálya, mert a szobában ezen túl ketten leszünk, „én és a fiú, akit úgy hívnak, lelkiismeret”. Akkor is, ha most úgy látod, más oldalán boldog. Csakhogy az élet kegyetlenül benyújtja ám a számlát, amit mások ellen elkövetünk. Lehet, most te is ezért fizetsz. Önmagunk elől nincs hová menekülni. Az élet vezet, mutatja a helyes utat, de ha nem figyelsz, marad a lecke, amit kizárólag mások által tanulhatunk meg. Majd amikor már nem hibáztatni, sértegetni akarod a másikat, hanem megérteni, na, akkor jön el számodra is a megkönnyebbülés. Megtanulsz megbocsátani.

Nem tudod elengedni azt, amivel nem nézel szembe!

Valld be magadnak, hogy fáj. Azt is valld be, hogy nagyon is benne voltál a buliban. Könnyebb lesz. Egyet ne engedj, hogy megszokásoddá váljon a fájdalom. Akarj gyógyulni. Tegyél meg érte mindent, hogy így legyen! Nem tudod a folyamatot megúszni, de még csak lerövidíteni sem. Rá kell szánnod az időt. Minél hajlandóbb vagy ránézni saját felelősségedre, annál gyorsabban zajlik a gyógyulás. Van, akit térdre kényszerít az élet és ott marad. De a te leckéd az, hogy felállj és megtanuld kitárni a szívedet és képessé válj megbocsátani. Először önmagadnak. Értsd meg, ami történt. Látod már? Mennyivel jobb tudni, minden érted van. A másik is ember, fájdalmas tanulságokkal. Nem vagy áldozat! Lásd! Bár most nem hiszel nekem, egyszer még hálás leszel mindenért és már nem követed el ugyanazt a hibát.

Lelkedbe égett a lecke…

Kövess Instagramon!

Follow

Írj nekem ha bármi kérdésed van!

Írj e-mailt a -ra,
vagy töltsd ki az alábbi űrlapot!

Küldés