Mindenki a saját bőrét viszi vásárra, de végül megtanulja.

Szokták mondani, ami benne van a térben, azzal dolgoznunk. Itt és most. Sokadjára érkezik a kérdés, kimondatlanul, vagy érzékeltetve, netán konkrétan neked szegezve, hogy ugye ön elvált, mert én csak olyan szakértőhöz megyek, aki tudja, mi történik közöttünk, nekem attól lesz hiteles. Másrészről, épp az ellenkezője fogalmazódik meg. Ha elvált, ugyan hogyan tudna segíteni, hiszen neki sem sikerült. Vagy mégis? Viccesen szoktam mondani, egy mediátornál nem alapfeltétel, de ajánlott tapasztalati út, ha elvált. Csakhogy tudjam, miről beszélek...

A viccet félretéve, azért a válást nyugodtan vehetjük véresen komolyan. Mert, ha egy problémát nem sikerült megoldani, miért gondoljuk, hogy ötöt-hatot, ami a válással ugye csomagban érkezik tudni fogunk.

A válást nyugodtan hasonlíthatjuk egy érzelmi autóbalesethez, aminek a hallatán is elszörnyűlködünk, de nem amolyan koccanásoshoz, sokkal inkább, mint mikor egy tank megy át rajtad. 

Szóval, bármennyire is válni szeretnénk, ezt a műfajt kizárólag a legerősebb idegzetűeknek ajánlom! A párkapcsolati krízis minden fázisát megéltem és kitartó munkával megdolgoztam saját részemet, felálltam, majd a volt társam kezét is megfogtam, hogy neki is menjen. Mert tudtam, még nagyon sok csoda vár rám az életben és én mindet látni akarom! Talán épp az élet kívánta így, hogy ma olyan sokaknak segítsek visszaállítani az elveszett egyensúlyt. Mert párkapcsolatán belül mindenki szeretetre vágyik. Csak nem tudja, hogyan tegye.

Nos, az első lépés talán az, hogy bocsásd meg magadnak mindazt, amit nem tudtál, mielőtt megtanultad volna. Visszatekintve már látom, mi miért történt, honnan eredt és mit lehetett volna tenni. Ám, még akkor sem vehető ki a képletből az egyéni titkos összetevő az, amit a másiknak talán tapasztalnia kellett, ha vágyai netán más irányba vitték. Mert bármi, amit tettél, vagy nem tettél, szükséges volt a fejlődésedhez. És kellett az ő fejlődéséhez is. Ha hagyod, az élet vezet. Ha nem, hát hurcibál. Minden megélt tapasztalat, felismerés, a felállás képessége, amit feladatul kaptam, nem volt hiábavaló. Meg kellett tapasztalnom, hogy saját bőrömet vásárra víve ma másoknak segítsek felállni.

Ez lett a hivatásom, a szenvedélyem, az éltető erőm, hogy a válsághelyzetek, kezelésének és megoldásának kulcsát átadva családok maradnak egyben. Igen elváltam. Szembenéztem önmagammal, tanultam, felálltam és most boldog vagyok. Azért, hogy te jobban csináld! 

És minden bánat, lassan béke lesz. És mindenik gyötrődés győzelem. S kínok kínja, míg vérig sebez, segít túllátni a szűk életen. /Juhász Gyula/

Tőrincsi Tímea

Írj nekem ha bármi kérdésed van!

Írj e-mailt a -ra,
vagy töltsd ki az alábbi űrlapot!

Küldés