A nem tudás és a nem tudni akarás lehet az egyetlen, ami szerencsétlenné tesz. A legtöbb félreértés és szenvedés abból adódik, hogy a másiknak mit kellene megtennie nekem. Értem. Semmit! Bosszant, hogy se nem gondolatolvasó, se nem tudom kézi vezérlésre rakni. Hogy nem tudja, mit, hogyan tegyen, hogy szerethessem és cserébe végre én is szeretve érezzem magam? Mit nem lehet ezen megérteni? Hát erről van szó! Ismerős, ugye? Ha igen, gyorsan hagyd abba, mert a legnagyobb szenvedést épp ez az érzelmi hozzáállás okozza. Amíg állítólag szeretsz. Állítólag. Mert így a szív nem, csupán az elme szeret. Ahogy a Kisherceg mondja: „jól, csak a szívével lát az ember”. Ha gondolkozol, maximum okos leszel. Bár az sem biztos, attól függ, milyen gondolatokat forgatsz a fejedben. Ám, ha végre a szíveddel érzel, jó eséllyel boldog is. Mert kapcsolódsz a másikkal.
Különben képtelen megfelelni neked. Érzi és tudja, teljesen esélytelen. Sötétben tapogatózik, kárhozatra ítéltetve, mert csakis rossz lehet. Szörnyű ez az érzés, hidd el. Csak akkor fogod megtapasztalni, mit elvárásként éltetsz, ha végül Te magad szembesülsz vele, milyen pusztító is önbecsülésedre nézve, ha valaki ugyanezt teszi veled. Vedd észre! Tegyél meg mindent, mit legjobb tudásod szerint tenni vagy képes, legfőképp magadért, hogy ne legyél teher másoknak. És hagyd, hogy ő is önmaga legyen. Kizárólag felelősségvállalásoddal lehetsz szabad. Nem az a lényeg, hogy azt teheted-e, amit akarsz, hanem az, ne kelljen megtenned, amit nem. Ez a szabadság. Tanulj meg nemet mondani, ugyanakkor a másik vágyait tiszteletben tartani. Kérdezd meg, Te hogy szeretnéd? Ja, és hibázni ér! Az csupán kijavítandó feladat.
Mikor valaki végre elszánja magát, hogy saját életébe lép, gyakran tesszük fel a kérdést, miért pont most, miért nem előbb? Hol voltál eddig? Holott a megfelelő válasz elég lenne: örülök, hogy végre itt vagy. Minden ma hozott döntéssel zéró pontról indulunk. Mindegy, mit tettél, ha ma másképp akarod. A jelen tetteivel átírhatod, kijavíthatod a múlt hibáit, ami hatással van jövőd boldogságára. Ez az a pillanat, amikor az egész életed megváltozik. Csak hagyd, hogy gondolataidban, cselekedeteidben szabad maradj. Mert ha én szabad vagyok, te is az lehetsz. Tanulj meg példaként élni. Aki nem tudja, nem cselekszi, amiről beszél, annak semmi alapja. Az csupán egy vélemény. Tekintsd is annak. Aki tudja és cselekszi, azt kövesd! Ehhez előbb az kell, hogy ráláss, igenis változtatnod szükséges. Nem az a baj, hogy nem tudunk. Sokkal inkább az, hogy amit tudunk, nem jól. Ezért nem mennek dolgaink. Hajlandó vagy-e végre belátni és tanulni?
Előbb azonban magadnak bocsáss meg. Mondd is ki: sajnálom. Ha tudtam volna mindazt, amire most rálátok, nem tettem volna. Ez az első és legfontosabb lépés. Belátni, majd hajlandóvá válni változtatni a jobbért. Amíg tagadsz, fájdalomban tartod magad és a másikat is. Az egész környezetedet. Nincs ember, aki ne hibázna! Csak valld be, hogy megtörtént. Majd bocsásd is meg magadnak azt, amit nem tudtál, mielőtt megtanultad volna. Bocsásd meg, majd csináld másképp! Baromi jó érzés. Engedd, hadd menjen. Hisz aki hagyja, hogy a múltja visszahúzza, azt hidd el, vissza is fogja. Engedd, ne éltesd! Már elmúlt. Nem szolgál téged. A bűntudat nem segít. Maximum, ha jóváteszed. Látom, mi mindenre képes egyetlen szó, sajnálom. Na jó, még egy, ne haragudj…
Olyan nehéz kimondani, belátni, hogy tévedtem. Pedig a legnagyobb építőerő a kapcsolatok újrarendezésében. Ha nem megy, segítek. Belül, mélyen úgy is tudod, valamit nem jól tettél. Nem rossz vagy, csak nem tudtad, hogyan csináld jól. Rendben?
Valódi megbocsátás nem lehetséges megértés nélkül. Az csupán elfojtás, ami újabb szenvedéshez vezet. Mikor már sem bántani, sem védekezni nem akarsz, akkor válsz képessé megbocsátani igazán. Önmagadért, hogy átkeretezd a múltad és a hozzá kapcsolt fájdalmas érzéseidet. Hogy végre felszabadulj terheitől és ezzel a másikat is szabaddá tedd. A legnagyobb dolog, mi gyógyulásod során történhet veled, megérteni és megbocsátani, olykor a megbocsáthatatlant. Mert a másik is ember. Ő is csak azt tette, amit akkori tudása szerint, ott, abban a helyzetben tenni tudott. Sírnak, mikor a felismeréssel szívükben alázattá szelídül a fájdalom. Amikor már érted, akkor válsz képessé szeretni is. Engedd. Úgyis belefáradtál a harcba. Kimerültél. Nincs olyan, hogy késő, vagy korán. Olyan van, hogy eljött az ideje. Hidd el, szeretlek. Nem tudom, ki vagy, hol vagy, merre tartasz utadon, csak azt tudom, egyszer megérkezel.
A boldogság nem konfekcióméret. Méretre készült ruha. Egyedi tervezésű érzelmi ujjlenyomatod, mi előbb árulkodik lelked jó állapotáról, még mielőtt bármit is mondanál. Az áhított boldogságot kapcsolatodon keresztül tudod elérni, áramoltatni, generálni igazán. Kulcs a magadban létrehozott folyamatos öröm, ahogyan jó érzést keltve egymásban együttműködünk. Az igény, mit legbelül vágyként megélsz. Bántás nélkül, ítélkezésmentesen. Mindez csakis akkor lehetséges, ha elég bátor vagy megkérdőjelezni eddig helyesnek gondolt hozzáállásodat, és más nézőpontok mentén hajlandóvá válni lecserélni rögzült meggyőződéseidet tényleg működőkre, melyek valóban támogató kapcsolati működést eredményeznek neked. Ám csinálnod is kell! Neked. Így jön eredmény, és sosem fordítva. Tevőleges szerepet kell vállalj, hogy valamit létrehozz. Újat, olyat, amiről eddig senki sem árulta el, hogy ez a jó. De te tapasztalni fogod. Soha ne tévesszen meg a látszat…
