Baj van az E betűs szavakkal. Életünk tele van E betűs szavakkal, mégis rendre kifognak rajtunk. Elengedés, elfogadás. Mi ez valami mém? Ugyan engedd már el! Elengedés, elfogadás. Mintha csak egy termékcsomagolás ismeretlen összetevőit olvasnád. Meg kellene ismerned őket, de mint a homok, rendre kicsúsznak a kezedből. Csak ha görcsösen szorítod! Fél nyitott tenyeredben pont megtartod...
Engedd el, hogy a tiéd lehessen! Hogy, engedjem el, hiszen csak most találtam rá, most kezdem értékelni igazán. Már tudom, hogy fontos nekem! Akkor most engedjem el? Tiszta őrület. Mi ez a hülyeség? Persze, hogy akarom. Soha jobban. Még egy kicsit tovább tolom és tuti megkapom. El kell keserítselek. Az akarással magad ellen dolgozol, mert ha nyomod a falat, az még mindig csak visszanyom és hidd el, ő az erősebb. Tégy meg minden tőled telhetőt, legjobb szándékod szerint, hogy megkapd vágyaid tárgyát, élményét, szerelmét, amire az igény már megszületett benned, majd bízz meg a helyzetben annyira, hogy ha hátralépsz kettőt, összerendezi számodra a képet.
Az elfogadás ott jön szóba, hogy abba is belenyugszol, ha mégsem így lesz. Épp ezzel segíted a megvalósulást. Leveszed a vágyott területről a stresszt, a görcsöt. A stressz pedig nem más mint félelem. Félelem, hogy nem mi irányítjuk a dolgokat. Akarással nem is. Bizalommal, annál inkább, mert már tudod, hogy ami neked rendeltetett, az a tiéd lesz. Ez a bizalom, ami a félelem helyett jó érzést küld vágyaid felé. Mert tiszteled. Hát meg is érdemled!
„Akivel nincs dolgom, a szél elfújta, akivel van dolgom, az belül jól tudja...”
/Franka Deli - dalszöveg részlet/
