Senki nem tudhatja, mivel küzd a másik. Egyedül azt tudhatom, mivel küzdök én. Rengeteg energiát fektetünk abba, hogy megfejtsük egymást. Te engem, én téged. Pedig mindannyian csak szeretni és szeretve lenni, elfogadásban élni akarunk. Hogy e kétszemélyes játszmát hogyan csináljuk jól? Nem tudjuk. Mindenki saját érzékenysége, korábbi fájdalmas tapasztalásai okán, párkapcsolatában játssza újra fájó helyzeteit, hogy jó megoldásokat találva meggyógyíthassa érzékeny, vérző lelkét.
Mindketten ugyanúgy vágyjuk a jót! Csak nem tudjuk, ki kezdje. Így egymástól várjuk. Kezdd te, akkor látom, bízhatok benned! És csak vársz. A várakozást „csináljuk.” Mégis mi az, ami az életedben megvalósul? Amiért teszel! Ismered a viccet, amikor a Jóisten felkiált: „Legalább egy lottószelvényt vegyél, kérlek!” Ne várj, ne odázz, ne hezitálj, cselekedj! Szinte mindegy, mit. Na jó, mégsem annyira, mert teremtsd a jót! A neked jót. Nem önzőségből, hanem a legjobb szándékkal, a másikat is kézen fogva. Mi ez a jó? Az attól függ, kapcsolatotokban hol tartotok. Van-e még szeretet, amire felfűzhető jóságod cselekedet áramlata, annak ellenére, hogy most mit érez, mit tesz a másik. Mert Te tudod, mit akarsz! És most éppenséggel azt teszed. Ne sértődj, ne siess, ne lepődj meg! A Jóisten is hét nap alatt teremtette a világot, gondolod, hogy egyetlen jó szándékú próbálkozással mindent megoldasz?
Maximum két éved van. Tenni valamit, akármit, bármit. Vagy, hogy megtanuld. Nehéz. Hallom sokszor. Igen, az. De csak mert nincs rá megoldásod. Ami megy, az ugye könnyű, mert tudjuk, jól begyakoroltuk. Ez ennyire egyszerű! A párkapcsolatod is ilyen. A nehézségek csak iránymutatók, hol vagyunk még gyengék. Tanulni kell! Veled, egymással, vagy mással, de ott osztályt ismételsz…
Nem baj, ha bizonytalan vagy, ha képes vagy kívülről is megfigyelővé válni. Mert mi van, ha én tévedek? Add fel, legalább egyetlen pillanatra, hogy te tudod jobban! Hátha a másik? Az „én tudom” keménysége nehéz. Ott nem fontos a másik. Nem is létezik! Nincs egység. Harc van. Neked fontos a társad? A szeretet nem győzelem, de nem is magától értetődő. Sem megtalálni, sem kikényszeríteni nem lehet. S bár mindvégig benned van, sértett tulajdonságaid ellenére kell hozzáférj, hogy szeress! A szeretet nem sértődik, nem hibáztat. Egyszerűen érteni akar! A szeretet szabadság. A mindkettőnket megnyugtató béke. A most jó nekem veled…
Hogy mondjam el, hogy a támogató szó nem álnok, nem hízelgő, nem manipulatív, nem sértő! Nem pesszimista és nem is optimista. Nem okoskodó, nem érzelmes, nem tanító. Azt érezteti, fontos vagy nekem! Képes kifejezni vágyai, igényei által önmagát. Tök mindegy, hogy tetszik vagy sem, lényeg a lágysága, amit nem támadásra, önigazolásra, kizárólag önmaga érzéseinek kifejezésére használ. Fogod tudni, mert fontosnak érzed magad általa. Biztonságot ad. Mersz benne önmagad lenni. Nem megváltoztatni akar, egyszerűen fontos vagy neki. Ha nem vagytok szinkronban, az is mindegy, mert elfogad. Mintha azt üzenné: rajtam gyakorolj! Érezd meg, mennyire fontos vagy! Magadnak és nekem. Szinte gát szakad fel. Minden, amit kifejezni nehéz, könnyű lesz. Már nem félsz. Értelmet nyer az eddig és tovább akarod. Megértésed lehet egyetlen ölelés, annak, akinek adod, ha szándékod jó, és elfogadásod valódi, különben hasztalan.
Mert nem az ölelés, nem a szó, vagy mit tudom én a lényeg, hanem a szándék. Azt akarom, hogy jó legyen. Neked. Mert rájöttem egyedül is jó, de veled az igazi nekem…