A félelem csak negatív hit a bizonytalanság el nem fogadása. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad és győzzön az örömöd felett! Sokszor azért nem tudjuk átélni a jót, a könnyedséget, mert nem merjük megengedni magunknak. Nem merjük élvezni, nem is tudjuk, hogy jogunk volna örömünkkel betelni, mert félünk, hogy bekövetkezhet valami rossz. Félünk a csalódástól, ezért állandó védekező üzemmódban működünk. Nem érintjük meg egymást. Áthatolhatatlan fal vesz minket körül. Nem kapcsolódunk lelkileg, mert az veszélyes. Sérülhetek.
Ez a magány legfőbb oka. Félek attól, hogy megbántasz. Még ha akaratlanul is, újra megtörténik. Nem mehetünk lábujjhegyen, végig az életen! Tanuld meg inkább megtalálni minden helyzetben a belső kapaszkodóidat. Egyenesen állj! Magadat támaszd meg, úgy nem tudsz eldőlni. Először is fogadd el a bizonytalanságot, mert akkor kalanddá válik. Én azt mondom, jobb egy „hoppá”, mint egy „mi lett volna ha”! Rengeteg beragadt, önmagunkról rosszul rögzült hiedelem oszlatható így el, ami eddig önfeledtségünk útjában áll. Veszélyes? Az! Félni fogsz? Igen. Ne gondolkodj, csak húzd fel azt a futócipőt és fuss! Csinálni kell! Úszni a helyzettel, alakítani, haladni, félve bátornak lenni!
Felejtsd el a másokkal való összehasonlítást! Más és pont. Irigyled? Ugyan már! Csak akkor vagyunk irigyek, ha nem fogadjuk el a másikban a jót. Mit tud ő, amit én nem? Azt akard tudni! Amint elfogadod a másikban a jót, készsége téged inspirál. Hahó, most hogy vagy? Jobban? Netán haragszol még valakire? Mert a harag mögött is mindig valamilyen kielégítetlen igény bújik ám meg, amit nem ad meg neked a másik. Van ilyen? Nézz rá, mi az? Figyelem, törődés, elfogadás, netán a megértés vagy a tisztelet hiánya? Ha hagyod, ha mindezt tőle tedd függővé, hogy megkapd, téged rongál meg. Az önbizalmadat. Lehet, nem tudja megadni. Nem azért, mert gonosz, hanem mert nem tartozik hozzá.
Nem tudja, nem is ezért van veled. Ő csak arra reagál, aki te vagy. Piszkálva árnyékos részedet, visszatartva mindazt, amiről úgy érzi, erővel vennéd el. Mert amire vágysz, önmagad tisztelete által kapod meg. Mondjuk úgy, hogy nem várva viszonyulást kivonulsz egy mérgező helyzetből, stabilan, megfelelő válaszokkal felnőttként reagálva, úgy, ahogy azt tőle várnád. Magadnak adod meg. Magadat öleled át. Magadat véded meg. Magadért távozol, vagy maradsz. Megéreztetve vele, hogyan kapcsolódjon hozzád, ahhoz, aki te valójában vagy. Ne feledd, az arrogancia, mindig a gyengébb ellenállás felé hat és mindenkinek vannak fájdalmai. Ne engedd, hogy rajtad töltse ki! Nálad jobban senki sem tudja hogyan illik bánni veled! Jelzed felé. Talán vállat von, és mintha még kérdezné is, minek? Hagyd. Hagyd, hogy a választ a csended oldja meg. Ez ennyire egyszerű.
És ne félj veszíteni! Mert akkor még nyerhetsz. Nem helyzetet, egy jobb végkimenetelt. Mert tévesen képzelt szeretet az, ha eltűröd, hogy rosszul bánjanak veled. Tudtad, hogy csak akkor haragszunk, ha nem fogadjuk el a helyzetet, azt, ami van? Ami felett nincs hatalmunk? Mert van ilyen. Nem tudsz mindent irányítani! Van, hogy csak azzal változtathatod meg, ha megengedésed alá veted. Elfogadod, hogy ebben ennyi van. Amint megérted, elfogadod. Toleránssá, empatikussá válsz. Megteremtve magadban az érzést, hogy ezután mások is így bánjanak veled.
Gyakorolj túl látni a rosszul rögzült emberi reakciókon. Csináld másképp! Nehéz, de egyedül az elfogadásod teheti jobbá a helyzetet. Hogy aztán változásra bírd. Senkit nem tudsz az akarata ellenére megváltoztatni! Kizárólag magadon keresztül tudsz hatni rá, ha elfogadod olyannak, amilyen. A saját viselkedésed a kulcs. Ha nem veszel bele a haragba, sértődésbe, gyűlölködésbe, az elfogadásod szeretetté válik. Nincs ember, aki ne érezné meg. Mindenki arra vár, hogy a másik tegye vele ezt meg. Hogy megértse. Miért ne lehetnél te az a másik?
