Pedig egyedül te tudhatod. Honnan? Onnan, hogy érzed. Érzed, hogy a másik viselkedése, mondatai, viszonyulása melegséggel tölt-e el. Amit mond, tesz, rezonál-e veled, vagy értetlenséget hagy maga után. Hogy nem látja, érzi, hogy feszült mozdulataim, arcom visszafogott mosolya, miért ellenálló? Mert nem azonos a hullámhossz. Nem értitek egymást.
Igen, valóban igaz, hogy a helyzethez való hozzáállásod sokkal fontosabb, mint maga a helyzet. Ha elfogadod, hozzáállásoddal mindkettőtök számára megfelelő érzelmi irányba terelheted, de te döntöd el akarod-e, vagy nem adsz neki több energiát. Mert kifordít magadból és te elfáradtál. Akkor engedd, különben magával ránt. Tudom, nehéz, mert újabb és újabb esélyt adsz mindkettőtöknek, de valld végre be, ha nem megy. Nem kell mindenkinek megfelelni, alkalmazkodni, ha érzed, a helyzet, amit közösen kialakítotok, már nem jó és hidd el, nem csak neked. Valld be, ha már nem akarod sem irányítani, sem átengedve magadon elfogadni, mert amint kicsit is elfáradsz, vagy rossz napod van, kezelhetetlenné válik. Nincs, aki felügyeletet tartson, mert nem hibázhatsz, nem fáradhatsz el, nem lehetsz gyenge, meg nem értő, mert akkor vége. Hát ismerd el végre, és engedd, hadd menjen, mert nem ad hozzád.
Még mindig nem vagy biztos benne, hogy ez a jó döntés-e? Pedig kristálytisztán érzed, de még félsz. Nem kell mindenkivel egy úton haladnod. Képtelenség, nem is tudsz! Lehet az övé más, és egyszer majd beéritek egymást. Ettől még egyikőtök sem jobb, vagy rosszabb, ne minősíts. Egyszerűen más, és kérlek, ha annyiszor esélyt adtál, megpróbáltad és újra szakadékba zuhansz, engedd már el! Lehet nem örökre, csak míg kitisztul a kép. Mire vársz? Mindkettőtöket felszabadítod.
Honnan fogod tudni, jól döntöttél-e? Onnan, hogy megnyugszik a lelked. Van erre egy belső iránytűnk, csak nem vagyunk hajlandóak odafigyelni rá. Pedig annyira súg, szinte már kiabál a belsőd, akár valami jót szán neked, akár figyelmeztetne, hogy óvjon, de te nem akarod hallani! Mert nem hiszel! Nem hiszed el, hogy a csoda ott van az orrod előtt, csak hozd meg azt a döntést! Mert félsz. Nem csak a rossztól, a jótól is.
Figyelj! Most már látod? Lehet, amit tett, nem is ellened tette. Önmaga ellen. Lehet, még nem tudod eldönteni mi a jó neked, de azt igen, hogy választásod tetszik-e. Legyen most ez elég. Van, hogy könnyebb mással együtt haladni. Nincs hibáztatás, csak szeretetteljes elengedés van. Merj dönteni! Élvezd, hogy szabad vagy. Nem kell megmagyaráznod magadat senkinek!
Nem az a fontos ki szeret, hanem az, hogy az összes hülyeséged ellenére ki ért. Ő fog szeretni is.
