Eleinte nem is veszed észre. Azt hiszed, amiről az érzés benned suttog, az a törődés, a vágy, az odaadás. Aztán egyre inkább érzed a nehézségét, a súlyát és vele együtt azt, hogy valami nincs rendben. Pánikba esel és könyörögsz, magyarázkodsz, hajszolsz. Zéró eredménnyel. Aztán lassan talán rájössz, hogy nem a szeretet miatt vagy ott, hanem mert totálisan pánikba estél még a gondolatától is annak, hogy egyedül maradsz.
Kapcsolódásokat építünk a szükségre, hiányra alapozva. Megpróbáljuk a másik jelenlétével betömni a saját hiányainkat és ezt kapcsolatnak hívjuk. Az igazi kapcsolódás azonban nem a hiányból születik, hanem bőségből. Tudatos választásból, nem pedig az üresség elől való menekülésből. Nem azért, mert szükségem rád, hanem mert választalak.
Amikor a szerelem félelemmel keveredik, üzletté válik. Ahhoz, hogy kapj valamit, cserébe engedsz. Hallgatsz, bólogatsz, amíg lassan elveszíted önmagad. Nem mersz nemet mondani a rossz bánásra, mert félsz, hogy elveszíted. De hát már rég elveszítetted! Nincs béke ebben az állapotban, csak feszültség, amit szenvedélynek hívsz. Ragaszkodás, amit romantikának öltöztetsz. Ez addig tart, amíg egyikőtök rá nem ébred, hogy egy ideához láncolta magát, egy kivetített elképzeléshez, amit mindenáron fenn akar tartani. Nem pedig a másikhoz.
Ezért olyan nehéz az érzelmi elválás. Mert nem csak arról van szó, hogy elhagyunk valakit, hanem arról, hogy szembe kell nézni azzal a félelemmel, ami miatt eddig mégis maradtál. A félelemmel, hogy nem vagy elég. A félelemmel, hogy nem fognak újra szeretni. A félelemmel, hogy a másik nélkül nem vagy senki. De éppen ennek a félelemnek az átlépése hozza el a szabadságot. Mert az igazi szeretet nem láncol, nem fenyeget, nem szab feltételeket az elfogadásra. Befogad.
Ezért az alapja az önszeretet mindennek!
Ha rosszul bánsz velem és kettőnk közül választanom kell, akkor én magamat választom. Igenis van, amit nem tehetnek meg velem! Amire nincs felmentés, nincs pardon! Különben önmagamat adom fel. Ha rosszul bánsz velem és kettőnk közül választanom kell, akkor én magamat választom. Igenis van, amit nem tehetnek meg velem! Amire nincs felmentés, nincs pardon! Különben önmagamat adom fel.
Nem minden kötelék születik szabad választásból. A legtöbb a régi sebek öntudatlan választásából fakad. Találkozol valakivel, erős érzést kelt benned és azt hiszed ez szerelem. Ám valójában csak az öntudatlanod ismert fel egy mintát. Azért jött, hogy végre rájöjj, mit kell most másképp tenned!
Remélem segítettem.
