Ne engedd, hogy az eszed döntsön ott, ahol a szív az úr és persze fordítva se tedd. Tudod, egyetlen esetben van létjogosultsága a racionalitásnak a párkapcsolatok felett, és szerintem a szerelem plátói igazán csak a házasságokban lehet. Amikor elismerem, amit érzek és amellett döntök. Ahol már nincs helye kérdésnek, mert a döntés nem kérdés, hanem a felvállalás helye.
Lehet mostani társadat egy ideig kölcsönbe kaptad, hogy vigyázz valakinek majd legszebb ékkövére. Mert, ha mégsem ő az igazi másik feled, feladatod van vele. Más kincsét őrizni azt is jelenti, hogy egyszer majd elengeded. Veled tanult, általad, de lehet nem neked. Ez a nehéz. Nem ragaszkodni, nem rinyálni, nem erőlködni, hagyni. Hadd menjen! Ha mégsem Ő az igazi másik feled, úgyis érezni fogod.
Amíg nálad van szeresd és tudd, hogy egy másik ember vágyát őrzöd. Honnan tudhatod, hogy mégsem a tiéd? Mert bármennyire is szeretnéd, nem tudsz elég közel férkőzni hozzá. S Ő sem hozzád. Nem engeded. Érzed, sőt tudod, hogy lelketek legbelső darabkái nem illenek össze. Mert legbecsesebb részed egy másik lélek komplementere. És hidd el, bármekkora is a szerelem köztetek, az elfogadás nélküliségben elvérzik a kapcsolat. Mert nem enged be, oda. A hetedik szobába téged, ahova csak egy ember mehet. Abba a vágyott mélységbe, ahová te magad is eljutni szeretnél és kérnéd, hogy tartson oda veled, de nincs kulcs hozzá köztetek.
Az egy másik embernél van. Őt kell megkeresd. Sőt, egyedül te sem juthatsz be oda, csak ha ő vezet. A lelked, s a másik feled.