Nem kell, hogy álmaidat aprópénzre váltsd!

Hagyd a helyén a lécet…
Nem kell, hogy álmaidat aprópénzre váltsd!

Volt, hogy nagyon mérges voltam, amiért nem kaptam meg azt, amit szeretnék. Majd eltelt kis idő és visszanézve már látom, végülis nem véletlen. Bár majdnem belepusztultam, mert hát tényleg nagyon akartam és Isten látja lelkem éreztem, milyen jó is lenne, mégsem nyílt az a fránya ajtó. Bár elmentem a falig. Nos, van, hogy nem kapod meg azt, amit akarsz. Vagy nem úgy, ahogy akarod. No, nem azért, mert ne érdemelnéd meg, hanem mert nincs itt az ideje. Ezt volt nehéz megértenem. Pláne elfogadni és várni, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat.

Ha tudnád! Te jó ég, volt, amire egy teljes évet is képes voltam várni! Pedig semmi jelét sem mutatta a mindenség, hogy érdemes. Én mégis vártam. Mert belül zsigerből éreztem, tudtam, hogy ez a valami pont nekem való. Szóval úgysem tudtok lebeszélni róla, meg se próbáljátok! Oké, mondtam, kössünk üzletet. Lehet nem most, de kérlek mutasd meg, mi mindent kell megtennem, akár változtatnom azért, hogy végülis igen.

Majd egy idő után azt mondtam: tudod mit, rendben, elfogadom a nemet, mert ha nem fogadom el, még magával ránt és tudod egyet mindig is nagyon tisztán éreztem. Amit neked is erősen ajánlok, hogy Te, igen, jól olvasod Te, mindennél, de tényleg mindennél fontosabb vagy! Nem valami felsőbbrendű lényként gondolva magadra, hanem azzal a biztos hittel, hogy megérdemled a boldogságot. Nem ronthatod el, csak mert most valami nem sikerül. Oké, akkor engedem, legyen úgy, ahogy lennie kell. Miért? Mert saját békém bármely hiábavalóságnál fontosabb. Attól vagyok boldog…

Egyetlen kérésem volt. Rendben, én várok. De a cél, ha már lelkembe van írva, bocsi, abból nem engedek. Ám hajlandó vagyok a megvalósulás mikéntjét és a nem megvalósulás lehetőségét is megengedni, azaz totálisan szembenézni vele. Legyen, ahogy lennie kell. Na, ez a nehéz. A csinálás és nem csinálás paradox művészete teremt mindent, amire vágysz. Én ebben hiszek. Meg magamban. Te, hogy vagy ezzel? Végülis a vágy, az csak vágy, nem pedig boldogságom egyetlen és legutolsó kritériuma, nemde?

És működött. Volt, mikor én döntöttem úgy, túl nagy ár, mit célomért megfizetni volnék kénytelen, hát köszönöm, a saját lelki épségemért nem kérek belőle. Majd megkaptam. Mondom ilyen nincs! Akkor kaptam meg, mikor már lemondtam róla. Amikor nem ragaszkodtam, nem rinyáltam, nem is vágytam rá. Megszűnt minden görcs, vele együtt az elérhetetlenség fájdalma. Nem volt más, csak a biztos érzet, jól vagyok. Te jó ég, ennyi idő után mégis hogyan lehetséges? Mármint megint, újból jól lenni! Visszakaptam önmagam, a könnyedséget, mert elfogadtam, tudok nélküle élni. Boldogságom nem egyetlen záloga, az én magam vagyok. Sőt, tudod, mit mondok? Nélküle akarok élni, ha megvalósulásáért ekkora árat kell fizessek. Lehet ez elhivatottság, szerelem, egy teljesítendő feladat, bármely kihívás, amiért túl nagy fizetség a szenvedés, az érzelmi rabság, mit önmagáért követel. Per pillanat nem tudok mást érezni iránta: nem, nem és nem! Mindig tudtam mikor kell kimondani. De hidd el, soha egy perccel sem előbb, csak, ha eljött az ideje. Mert elfáradtam.

Akkor mondtam: oké, tudod mit, legyen meg a te akaratod. Mondd, mit, hogyan tegyek, miben fejlődjek, mit szeretnél megtaníttatni velem ahhoz, hogy végülis megkapjam, amit akarok? De úgy ám, hogy értsem is és tényleg megteszem. Láss csodát, mivel Isten útjai kifürkészhetetlenek, lehet kerülő úton, amin ma is csodálkozom hogyan lehetséges, végül megkaptam. Utólag jókat mosolygok, s míg ma is leginkább ösztönösen cselekszem, a figyelmeztetéseket egyre könnyebb észrevennem. Csak hagyom, hogy vigyen egy belső iránytű, egy belső bizonyosság, minden úgy jó, ahogy van. Engedd el az irányítást! Na, ezt volt a legnehezebb. No, meg az a fránya türelem. Volt, hogy hat évig tanított. Ennyi időt vártam a fiamra. Mikor lemondtam róla, akkor érkezett.

Vártam és csináltam. Fejlődtem és haladtam. Tettem. Mindegy, hogy években, hónapokban, vagy hetekben mérjük a megvalósulást, tudtam, egyszer megtörténik. Mivel a vágyak beteljesítését a szív intézi, lehet nem pont úgy, ahogy elterveztem, mert az elmém szülötte, de komolyan, ha visszagondolok, most is sírok. A titok, hogy akarás helyett mély vágy vezéreljen! S ha nem nyílik az az ajtó, ne feszegesd! Hagyd. Majd nyílik később. Nem neked kell tudnod mikor. Lehet, van még néhány elvégzendő feladat mi végül vágyott célodhoz vezet. Csak ne vedd le a fókuszt arról, mit tiszta szívből szeretsz! Nem véletlen az, amire vágysz. Lehet egy érzés, mint üzemagyag, mi végső célodig vezet: igen, ez kell nekem! A mindenség nagyon is jól tudja a dolgát és mosolyog, hogy oké, rendelés leadva, figyeljetek fiúk, ez a feladat, felkészülni, befogadni, kész, tűz, rajt!

Mondd, Te készen állsz a beteljesülésre? Mert befogadni is tudni kell ám? Tudnál vele élni, szeretni, vigyázni rá, jól sáfárkodni vele? Most. Figyelj, ha valamit még nem kaptál meg, nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fogod. Lehet, futtat még pár kört veled az élet. Miért? Hogyha megkapod, tutira ne rontsd el! Ne ronts el! Nem hiszed? Na jó, majd hívj fel!

Mert ha valaki, vagy valami nem neked való, de te mégis megfeszülten akarod az életedbe, akkor az a személy, vagy dolog, abban a pillanatban még fájdalmat okozna neked. Ragaszkodsz? Igen. Fáj? Igen. Míg el nem engeded. Mikor fogod? Mikor qrvára belefáradsz, hidd el. A fiamat ezzel készítem ki: „édesem az elengedés titka az, hogy ne fogd meg!”

Ha valamit nem kapsz meg, hogy a vágyott személlyel most nem vagy együtt, nem jelenti azt, hogy a jövőben ne így legyen. Türelem! Ha most történne, lehet nem volna benne köszönet. Nem vagy rá kész! Nem véletlen, hogy amire vágysz még nincs jelen az életedben. A mindenség tudja a dolgát. Te csak haladj tovább utadon, hogy mire mint Rubik kockán a színek összeáll a kép, be tudd fogadni. Jól sáfárkodni vele! Nem kell, hogy vágyadat aprópénzre váltsd! Ha megkapod rájössz, te sem voltál kész előbb egy perccel sem és mosolyogni fogsz. Légy hálás azért, amitől megmentett az élet. Majd ne rontsd el, hogy végül azt mondhasd, köszönöm! Őszintén és tényleg. Magadat készítsd fel. Ez legyen a legfőbb gondod…

További tartalmak Cikkeim

Készséggel állok rendelkezésedre! Miben segíthetek neked?

Néha a legnehezebb és a leghelyesebb út ugyanaz. Megesik, hogy egy bátor lépés az ismeretlenbe, az élet nagy ajándékával fizet.