Ölel vagy fojt, a kígyónál egy fogás. Semmi sem az, aminek látszik, mégis minden az. Helyzetek, amit harag helyett egyedül az elfogadás gyógyít. A szeretet szabadság. Ígéret, hogy az lehetsz, aki vagy. Talán nem is megoldani kell az élet látszólagos problémáit, hanem megélni. Minden jó valamire, bár van, amire csak később jön rá az ember lánya. A tévedés sem baj! A zsákutca, a behajtani tilos, a körforgalom, az eltévedés is jó valamire, akkor is, ha csak visszapillantó tükörből nézve mered bevallani magadnak.
Látom a tehetetlenséged. Lehet más csak azt, dühös vagy. Elkeseredett, vagy épp őrjöngsz. A fájdalmadat is érzem. És csak bízni tudok benne, végül felállsz. Elég lesz. Rájössz, mi mindenről hitted, hogy más tette veled, miközben magadnak okoztál kárt. Hagytad, lökted, erőltetted, tiltottad, talán túl messzire engedted. Mindegy is, ha végül rájössz, különben az életről hoz le. És csak bízni tudok benne, egyszer meglátod, Te vagy a kígyó, aki épp saját farkába harap.
Tudod, mikor haragszol, félelmetes vagy. Kirekesztesz és magamra hagysz. Saját szabályaid helyett számítson a kapcsolat, amiben létezni akarsz! A harcot add fel, ne pedig önmagad. Tedd le az akarást, mint megfeszített kezedből a vizespoharat. Mozdulj el, lépj ki, lazíts a szelepen! A tévút is jó! A botlás is, a tévedés is az! Minden út jó! Nem igaz, hogy nem vezet sehova! Gazdagít és érlel, ha jól élsz és igazán. Sok gyakorlás kell, hogy szimatunk kifinomult érzéke előre jelezze a fájdalmat.
Igen, szívszorító, ha azt érzed, a másik már nem szeret. De a kapcsolatok sosem halnak természetes halált. Mi öljük meg őket...
