Önmagamból írom: mindig más, mindig másért olvassa másnak…

Sosem tudom igazán, hogy én segítek ügyfeleimnek, vagy ők segítenek megerősödni bizonyosságaimban nekem
Önmagamból írom: mindig más, mindig másért olvassa másnak…

Sosem tudom igazán, hogy én segítek ügyfeleimnek, vagy ők segítenek megerősödni bizonyosságaimban nekem. Minden egyes visszajelzéssel óriási hálát érzek és örömöt, ha két egyforma ember, akik valahol a mélyben igenis szeretik egymást, bár kétségtelenül félreértik, végül megoldhatja élete legnagyobb feladatát. És megengedik maguknak, hogy szeressék, egymást. Amikor végre legfőbb gondjuk nem a családi házuk kiválasztása, hol különbözőségük okán jól összeveszhetnek, vagy, hogy hova menjenek nyaralni, amikor mindenki mást akar. Melyik iskolába járassák a gyerekeket, hogy figyelemelterelésként ne lássák mekkora is a baj. Köztük. Mondd, hogy szeresselek, hogy igazán, neked és nekem is jó legyen? Veled. Ez itt a valódi kérdés. Kérlek, Timi mondd el! Segíts nekem! És én segítek. Hogy jó legyen. Neked.

Imádom megfigyelni az embereket, sőt szakmai ártalomként a párokat is és igaz, már nem érzem, hogy bárkit is megmentenék. Kitől? Nem, nem a párjától. Saját magától! Igen. Tudod a legnagyobb félelem két ember között, a kapcsolati félelem. Jaj, a mit szól majd hozzá, hogyan reagál, és én akkor vajon mit teszek? Mindegy, mert nem mondom el neki, amit akarok, majd „ráutaló magatartással” teszem meg. Ne már, ha el akarod rontani, legalább vállald! Amikor közel szeretnéd érezni magad a másikhoz, egymástól mégis oly messzire vagytok, cselekedj!

A kérdés mindig az: kedvességem, ragaszkodásom, vágyamat, vajon hogyan mutathatnám ki anélkül, hogy visszautasításra találnék? Rossz hírem van. Sehogy! Igen, lehet, hogy visszautasít. Nem mindegy? De, te így találsz magadra! Tisztánlátásnak hívják. Így tudod, merre van az arra. Szuper! Mehetünk. Az is lehet, hogy örül neked és te kiugrasztod a nyulat a bokorból. Mert Ő is erre várt, csak nem tudta, békülését, szeretetét irányodba, miként mutathatná ki. De jó, hogy te megteszed! Jelet adtál. Ezt hívják bátorságnak. Imádom! Igen. Végül melyik realitás valósul meg? Mit tudom én! Ki vagyok én, hogy megmondjam neked?

Csak úgy tudhatod meg, ha cselekszel. Ha kipróbálod. Igen! És hidd el, nemre, diplomára, vallási hovatartozásra, szeretetképességtől függetlenül így van. Egyszerűen nem merjük megmutatni magunkat, annyira félünk a visszautasítástól. Nem hiszed? De hát, a fel nem tett kérdésre mindig nem a válasz! Kérlek, ne keseríts el! Legalább kezd el kimutatni a társad felé, hogy igenis szereted! Fontos neked! Persze, ehhez először az kell, hogy esetleg, amit benned rosszként aposztrofált, - mert hát ilyen ugye nincs, vagy, ha van is még egyáltalán nem bizonyított tény, ahogy apám mondaná, - elfogadd. Legalább azt, Ő másképp lát. Nincs ebben semmi! Nem leszel kevesebb. Mi van, ha mégis igaza van? Fáj? Ja, azt nem mondtam, hogy nem fog. Most tanulsz meg másképp reagálni. Jól csinálni az életed. Miért olyan nehéz kimondani, hogy igazad van! Csak leOKÉzod, amit gondol, rendben? Még élsz és lélegzel, úgyhogy nincs gond!

Mert a kapcsolatod függ tőle. Igen. Na, végre! A másik más, és ez sok mindent megmagyaráz. Értem. Csak ennyit mondj. Nagyon fontos és nem dől tőle össze a világ. De innen tudtok elkezdeni beszélgetni. 

És igen. Lehet, hogy ami kettőtök között távolságot okoz, és amin változtatni szeretnétek, nem megy azonnal. Sebaj! Már legalább beszélni tudtok róla. Hogy ezt mennyi könny előzte meg! Még visszagondolni is félelmetes. Most csak egyet kérek tőled. Este, amikor álomra hajtod a fejed és sírsz, hogy mi, miért nem működik köztetek, csak ígérd meg, hogy kedves leszel vele. Elfogadod Őt, úgy, ahogy van! Menni fog? Ha nem, bocsi, de most engedd el. Ne erőltesd, kérlek! Olyan ez, mint a kémia. Ha nincs, ne várd, hogy később legyen. Az elfogadásodon dolgozz! Mert a másság nem csak a bőrszínben mutatkozik meg. Azokban a szokásrendekben, gondolatokban is, ahonnan családi mintáink erednek. Ő más! Na és akkor mi van? Ha szereted, fogadd el, hogy változtathasson. Szeresd úgy, ahogy eddig senki nem tette! A legjobb énjét látva meg benne, amiről talán ő sem hisz el, hogy valaki megláthatja benne.

Sok válást asszisztálok végig, hogy a végső pontnál egymás kezét békében engedhessék el. Mert kizárólag rendezett múltra építhető boldog jövő. Elég, ha ezt felismered. Igen, mondták már nekem: „nem hittem, mekkora megkönnyebbülés, hogy valakinek elmondhatom, amit érzek. Amit magamnak sem mertem bevallani sosem." Tudom, nem nekem kellene az első embernek lennem, aki így felnőtt fejjel meghallgat téged. De nem mindegy, ha általam végre ráérzel arra, milyen az, amikor tényleg elfogadnak téged? 

Ám találkozásaink rád szabott tanulságait írásaim sem helyettesíthetik velem. Hogy fájdalmadat megértéssel felold, és a kínjaid csökkenjenek, várlak, hogy tudásodat gyakorlattá égethesd velem.

További tartalmak Cikkeim

Készséggel állok rendelkezésedre! Miben segíthetek neked?

Néha a legnehezebb és a leghelyesebb út ugyanaz. Megesik, hogy egy bátor lépés az ismeretlenbe, az élet nagy ajándékával fizet.