A szíved mindig tudja mi jó neked, csak piszok nehéz hallgatni rá. De attól még így van. Azt kérdezed mi a szerelem? Ki neked minden szó? Csak figyeld az érzést, miközben kimondod a nevet. Ez a szerelem. Mert tudod, nemhogy a kapcsolat elején, de még később sem merjük kimondani: szeretlek. Pedig minden szerelem középpontja az önzetlenség. Már az elején kimondhatnád, hisz érzed, soha jobban, szeretlek. Nincs időhöz kötve, mikor van itt az ideje, mikor mélyül el a kapcsolat annyira, hogy már biztosan kimondhasd, tudva nem sietsz el semmit vele. De nem mondod, mert félsz. Hátha a másik még megijed. Te meg már tudod. Te jó ég! Az elején tudod, hogy szereted. Az igazán erős és értékes kapcsolatban a szíved szerint választasz, nem az eszeddel. Mert a szíved az érték, az eszed az érdekek mentén teremt.
Olyan ez, mint a sakkban. Minden egyes lépést előre megtervezünk, hogy nyerjünk. Csakhogy a győzelem lehet, egy idő után már nem tesz boldoggá. Igen, van, hogy sokkal jobb, ha legyőznek. Mondjuk az érzelmeid. Mert míg egy sakkparti végével minden bábú visszakerül a dobozba, az egyetlen, ami megmarad, az az élmény. Mondjuk, mikor a fiad életében először játszmát nyer ellened. Legyőzött. Nem adtad könnyen a bőrödet, de megérte látni a csillogást, az örömöt a szemében. Pedig vesztettél. Az egyetlen dolog, ami számít, az a megélt szeretet.
Ha nincs, minden kapcsolat értéktelen. Hiábavaló, hidd el. Ha tényleg boldog szeretnél lenni, nézz a felszín mögé a szíveddel és lásd meg a másikban a szeretetet. Vagy legalább azt lásd, hogy ő is erre vágyik. Különben azt sem tudod, mit keress. Úgyhogy kezdj el szeretni! A szeretet inspirál, fejlődésre ösztönöz, mert hisz benned, a kapcsolatotokban, abban, hogy képes vagy bármit és mindent jól csinálni. Hogy hibázhatsz. Az igazi elfogadó szeretettől jó embernek érzed magad és elkezdesz tényleg aszerint működni. Ezért is mondják, hogy nagyon nem mindegy kikkel veszed körbe magad. Ha egy kapcsolatban nem érzed a szeretetet és nem sikerül a másikból előcsalogatnod sem, mielőbb állj odébb.
Amikor egy kapcsolat helyreállításáról beszélek, sosem arra gondolok, hogy egy feleségnek hogyan kell várnia a hazaérkező férjét a munkából, hogy vörös szőnyeget gördítsen elé, érezze az a férfi, hogy mennyire meg van becsülve, tisztelve, mert ő keresi a kenyeret, hogy ő, a nő, aki a gyerekekkel talán évek óta otthon van gondozva őket, mennyire hálás. Nem, én nem erről beszélek. Mit sem ér a vörös szőnyeg, a meghajlás, az elismerés, ha a szíved belül éhezik a szeretetre, mert a hiányérzettel teli látszatviselkedés mentén sehol sem kapcsolódtok. Egy idő után kidurran a lufi és hidd el, nagyot fog szólni. Én azt tanítom neked, hogyan érezz újra. Sőt úgy, ahogy még soha. Hogyan kapcsolódj. Mert hiába a törvény, ne lopj, semmit sem ér a szentírás, míg belül nem érzed, hogy képtelen vagy megtenni. Mert nem tudsz másoknak ártani. Kizárólag akkor építő jellegű a kapcsolódásod, ha erre az igény belülről születik meg.
Ám te is megérdemled, hogy valaki vigyázzon arra, aki te valójában vagy. És arra, aki vele együtt lehetsz. Mert nagyon nem mindegy, mit hoztok ki egymásból. Nincs kőbe vésve, ki számodra az igazi. Lehetőségeink vannak, hogy felismerjük, ki válhat azzá! Ki az, akiből kihozható. Aki mellett több lehetek, mint nélküle és ő ugyanezt érzi mellettem. Na tessék, ő az!
Ráadásul ott az a fránya kémia. Mondják, ha nincs, megette a fene. Tudod, a szíved azért rafinált kis szerkezet, mert, ha valaki a lelkednél fogva kap el - ami valljuk be azért nagyon, de nagyon ritka, - az a testedet is maga felé húzza. Na, erről beszélek, mikor azt mondom, hogy higgy a szívednek, mert tudja. Ilyenkor tényleg csak elrontani, ugyanakkor mindent csak jól csinálni lehet.
Az érzés mutatja mi jó neked. Maximum nem hiszed el, mert hát az eszeddel folyton felülírod. Sérült személyiségrészeid azonnal replikáznak megmagyarázva az érzést, hogy miért is olyan veszélyes. Tudod mi a veszélyes? Az, ha nem szállsz ki a fejedből. Ha folyton megtagadod önmagad. Amíg nem kockáztatsz, hogy szeretsz, addig bocsi, de félsz. Én nem tudom mi a jó ebben neked, de inkább tanulj meg felállni egy csalódásból ráébredve, hogy ezt tényleg benézted, minthogy kihagyj mindent, amitől érezheted, hogy élsz. Szóval, ha már most szereted, legalább valld be. Így az elfojtásoktól kíméled meg magad. Hagyd a szívedet érezni, mielőtt képtelen lesz rá.
Ha pedig érzelmi ridegtartásban élsz, nézd meg, mit tanít a helyzet neked. Na jó, még kicsit maradhatsz. Mert valljuk be, nem olyan könnyű egy fájdalmas döntést meghozni. Nyugi, valamennyi időd még van, de nem a végtelenségig. A szeretetlenség lassan csepegtetett méreg. Jobban jársz, ha elszánod magad, hogy lépj, mielőtt a helyzet őröl fel téged. Kibúvód nincsen…
Szóval, ha szeretsz valakit, de az nem szeret, engedd el. Kezdd el feledni. Szabadulj meg. Még akkor is, ha az a valaki a saját szülőd, a férjed, feleséged, a testvéred, gyermeked. Tudom, most megdöbbensz. Mégis, ha valaki a szeretetedre is gyűlölettel válaszol, onnan saját lelki és mentális egészségedért menekülj. Semmi nem olyan romboló, mint a közöny, a gyűlölet, a lelki bántalmazás lélekölő otthona. Inkább élj egy ideig egyedül. Majd jön valaki, aki tényleg szeret. Főleg, hogy magadért téve eljöttél onnan, ahol azt hitted bármit megtehetnek veled. Ez így működik.
Az egyedül töltött idő jó! Megtanulod szeretni magad és nem egy másik ember tükrébe nézve keresgéled ki vagy. Ekkor tud előjönni a semmiből az az ember, aki lehetőség lehet neked. Igen, bátorság bevallani, hogy szükségünk van gyengédségre, amit csakis egy másik ember által vagyunk képesek átélni igazán. Hát gyógyulj meg, hogy találkozhassatok, hogy boldog lehess vele…
