Amikor az ember boldogtalan útkeresése során egyszer csak képes lesz szembenézni önmagával, felismerni az emberi kapcsolataiban rejlő tudattalan dinamikát, akkor nyílik esélye a kitörésre. Ahol fáj, ahol feszít, ahol nehéz, ott van feladatunk magunkkal. Miért is? Mert nem vagyunk jól. Mondd, te hogy vagy? Mert a cél az, hogy mindenki érdekében jól legyünk. Hát még a sajátunkéban!
Szóval. Járhatsz évekig terápiára – ventilálva fájdalmadat –, ha nem jössz rá, hogy a viselkedésmintázatodat fontos megváltoztatni! Ehhez pedig szükségünk van a tudatos énünkre. Igen! Arra az 5%-ra, na jó, Einsteinnek ebből 9 volt, de ő zseni volt, és az más. Szóval ezt az 5%-ot, nem kis gyakorlással, de akár a hasznunkra is fordíthatnánk. Hiszen pontosan ez az 5%-a az elménknek az, ami tanítható! Ő a szoftver. A tudatalattinkban ő futtatja a programot, amit tanulással rögzítesz. Majd automatikusan mozgat, ami ha nem is vagy tudatos rá, irányítja az életedet, és Te sorsnak fogod hívni – C.G. Jung szerint. Arra a felismerésre lesz szükségünk, hogy mindaz, amiről eddig azt gondoltuk, hogy jó, ám felszabadultságunkban mégis gátol, esetenként tanult félelemként visszatart (mert ugye megvan, hogy az ego fél), mint gondolati hitrendszert, megváltoztassunk!
Megváltoztassuk azt, hogy miről, mit gondolunk, a szerintem hogyan kellene mindennek lennie hozzáállást azzá, hogy: „Hogyan lehetne másképp, hogy jobb legyen?” Átkódolni, új tudással ellátni az elménknek azt a részét, amit közismert nevén az egónk ural, tanulással lehet. Bár lusta vagy rá, és nem is látod értelmét, miért? Mindegy is, mert hibás, számodra is kárt okozó hitrendszered egyszer csak mindent, de minden emberi kapcsolatodat, karrieredet lenulláz. Szóval tönkre tesz. És akkor ott ülsz a padlón. Aminél azt gondolod, már lejjebb nem lehet. De… lehet. Ha ellenállsz. Mert akkor még kell pár pofon, hogy amit magaddal, és másokkal is teszel, észrevedd. Ám vagy az önmagadról kialakított kondicionált képet, vagyis az egót választod, ami nem enged sérült viselkedésed mintáira rálátni, vagy egy boldogabb életet. Mert hát olyan nincs, hogy ahogyan működök, aki a kapcsolatimban vagyok, az kiigazításra szorulna, igaz? Vagy, amit tudok, az úgy nem jó? Mert hát mégiscsak a másik lehet a hibás? Vagy mégsem? Ha nem működik, ha az eredmény minden szándékom ellenére sem az, amit szeretnék, akkor talán, de lehet, mégsem bizonyított tény, hogy ami nem jó nekem, az a másiknak sem az. Na, itt kezdhetünk el beszélgetni!
Sőt, jó hírem van! Ha azt vesszük, hogy minden, amit tanulsz, – akár nyelvet, akár főzést, autóvezetést –, azt a tudatos elméddel teszed, vagyis minden, amit tudsz, valaki megtanította neked, és te készségesen tanultál, magadévá tetted. Akkor ha a kétszer kettő nem 5, hanem 4, miért ne írhatnád át? Bocsi, de ami nem hoz eredményt a számodra, és bár nem vagy rá tudatos, de azt hiszed, hogy minden a Te programod szerint helyes, az élet mégis mást mutat, miért ne frissíthetnél, ha a számítógépszoftvereket is frissítik idővel? Vagy rosszul gondolom? Miért volna más, ha a jelenlegi gondolkodásod, megoldási ötleted nem szolgál eredményességével téged? Gondolataid kihatnak az érzéseidre, amit aztán fizikai állapotában is megmutat a tested. Hogy érzed magad? Jól? Netán rosszul? Ezért is mondják, hogy változtass a gondolataidon, és megváltozik az életed.
A kérdés csupán az, mire vagy tudatos a működésedet, azaz a viselkedésedet illetően. Hogyan csinálhatnád jobban? És egyáltalán mit jelent jól csinálni? Mi az, ami a szíved szerinti jót jelenti neked? Ez a nehéz, mondanád. Nehéz, igen. De hát minden nehéz, mielőtt könnyűvé válik! Ezért is tanulási folyamat. És mint ilyen, nem megúszható. Ha kipróbálnád, megtudnád, a saját bőrödön érezhetnéd, megtapasztalnád, mit jelent a valódi nyugalom. Mert arra vágysz, nem? Hogy mindenki hagyjon békén. Akkor teremtsd meg a tudásoddal a nyugalmi állapotodat! Azzal, hogy minden helyzetre megvan a megfelelő válaszod, és mint jó vezető, viselkedésed másnak is jót jelent. Mert mégiscsak te akarod irányítani az életedet, nem? Ez a felelősségvállalás.
Van, akinek belátás híján viselkedésed felér majd egy pofonnal. Igen. Semmi baj, neki akkor még az kell. Nincs dolgod vele. Csak ne leuralni akard! Bocsi, de a szeretet erő. Vagy a felismert igazság gyógyít, vagy a megtapasztalt szeretet. Ezért van, hogy egy szerető személy társaságában a szív azonnal átveszi az irányítást. Maga a viszonyulás gyógyít. Megnyugszol. Valahogy biztonságban vagy. Valami olyan történik veled, ami jó neked! Amire mindig is vágytál. Mivel mindent az érzelmeink irányítanak, ha nem vagy rá tudatos, akkor is. Álmatlan éjszakáid érzelmi sóvárgásában önsajnálattal félreértelmezett szeretetigényed végig ott volt veled. Ott, hogy téged szeressenek! És akkor valaki megmutatja neked, milyen is az, amikor valóban jók veled. Rajta keresztül érzed meg először a szeretetet. A szeretet, csak szeretettel tanítható. Mert hogyan is tudnád áramoltatni, ha sosem érezted még, milyen? Ha azok, akik körülvettek sem tudták megmutatni neked? Ha sosem kaptad, pedig tudat alatt mindig is vágytál rá. Honnan tudnád megtapasztalás nélkül, ha csak a hiányát érezted? Persze, hogy akarod! Mint, mikor nem tudod, de vágyod az érzést, milyen is az, amikor a Rubik-kocka minden oldala egyöntetűen színes?
Vágysz rá, de sehonnan sem kapod, hát mérges leszel! És követelésed minden egyes alkalommal csalódáshoz vezetett. Ha szerencséd van, valaki által megérzed, milyen, mikor valaki önmagadért szeret. És egyszer csak arra is tudatos leszel, hogy amit eddig veled tettek, az nem az! És mintha áramütés érne, jön a felismerés! Akkor, ott fogadalmat teszel, hogy ami neked fájt, azt mással te nem teszed! Így születik meg benned a szeretet. Ez olyan belső motiváció, amit az áramköreid blokkolása nélkül megoldani nem lehet! És rájössz, hogy amit magadnak akarsz, azt adni kell. És igen, amit másnak adsz, azt csinálni kell! Azaz nem kell, mert semmit sem kell, de hogy ezzel neked lesz jobb, belső igényeddé lesz. Eljutni idáig, legyen bármilyen göröngyös is az út, maga a lényeg. Mert beszélhetsz róla, de ha nem tudod a helyzetre adható legtudatosabb válasszal segíteni, megnyugtatni a másikat, nem tudsz még szeretni.
Hogy miért tennéd, ha úgy tűnik, mindezt nem magaddal, hanem mással teszed? Figyelj, ha rád mosolygok, visszamosolyogsz? Akkor most mindezt mással vagy magaddal teszed? Na jó, ne légy már naiv, olyan nincs, hogy mindenkivel jó legyek, mondhatnád, és igazad is van. Nincs. De olyan, hogy magaddal mindig, minden körülmények között, az azért lehet? Rendben. Értjük egymást. Ezért csináld! Mert mindent, bár mással interakcióban, mégis, hidd el, magaddal teszel. Mert a végén te sírsz vagy te nevetsz! A jó az, aminek jó a vége. Amikor nyugalom áraszt el. Amikor jó vagy magaddal, és jó vagy vele. Ezt sajátítsd el!
