Ti, akik ismertek, olvassátok írásaimat jól tudjátok, hogy minden, amit papírra vetek egyben saját tapasztalat. Mert mindent megélet velem is az élet, csakhogy tudjam, miről beszélek. Most épp a legnehezebbet. Elveszítettem az egyik legfontosabb embert az életemben. Talán tudjátok. Ha nem, most sem azért írom le, hogy szörnyülködjetek. Hanem hogy elmondjam, mi mindent tanított utolsó napjaiban. Nekem. Talán ő is így akarná. Mert bármit írtam, első reakciója az volt: Timi ez az eddigi legjobb írásod, higgy nekem! Szava többet mondott minden lájknál, pedig nagyon szeretném, hogy amit adok, nektek tetsző, hasznos legyen. De csak azt írom le, amit belül is hitelesnek érzek. Különben minden mondatom lélektelen lenne.
Most sem azért írok, hogy a sajnálat érzetével vegyetek körül, hanem azért, hogy tudjátok, minden veszteség új életért kiált. Mert lehet eltörsz, de te döntöd el, hogy úgy maradsz, vagy mint törött porcelánt életed széthullott darabkáit arannyal fogod újra egybe.
Hova tűnik az ember? Pedig hiszek. Nem vallások szerint betanult dogmák mentén, hogy minek hogyan kell történnie, hogyan viselkedj, hogy túléld. Tudod, régóta egyedül a lelkemnek hiszek. És a húgom engem választott, hogy végső útján elkísérjem. Miért? Ne kérdezd. Én is csak tettem. De éreztem, bízik bennem. Mert olyas valaki kellett neki, aki történjék bármi, biztonsággal kezelni tudja. Timi, ugye itt maradsz velem? Igen kicsim. Itt vagyok. És tudod, utolsó óráiban minden ember rájön, mit miért tett és hogyan tehette volna jobban. Azt mondta: tudom Timi sok hülyeséget csináltam, de ugye megtanultam, amit meg kellett? Meg. Válaszoltam, és talán soha semmiben nem voltam ennyire biztos, mint abban, hogy igen. Megtanulta.
Bár egyetlen kérdés mégis maradt. Igaz értem és megértem, de ha vannak jelek, miért nem egyértelmű számunkra? Miért kell megvárni, míg apró fricskák helyett kősziklával talál el az élet? Mert ha nem akarsz érezni, ha nem vállalod a fájdalmat, hogy tanítását megértsd, mi semmi másra nem ösztökél, mint arra, hogy fájdalmaddal szembenézve érezz, akkor a test jelez. Nem futamodhatsz meg. A végső leckéd úgyis utolér. Felejtsd el azt, hogy egymástól külön lévők lennénk. Nagyon is kapcsolatban, összekapcsolva egymással. Ha nem vállalod, szenvedni fogsz.
Tudod mi a bölcsesség? A tudás ítélkezővé tesz. Az én tudom te nem, elválaszt. A bölcsesség érzővé. Egymást felvállalóvá, hozzád kapcsolódóvá.
Nincs idő másra. Mi az a néhány évtized, amit itt vagyunk? A lét szépségéért ajándék az élet. A húgom tudta, de nem maradt ideje megélni. Hát egyetlen üzenetem van. Élj félelem nélkül, saját teljességedben, boldogan! Mit jelent mindez? Hogy nem törődsz azzal, ki mit szeretne, tőled, hanem a saját életedet te irányítod! S ha valakinek nem tetszik, nincs dolgod vele. Mindegy, hogy jó, vagy rossz az, amit megélsz, teszel. Te tapasztalsz. Ha nem tetszik, amit átélsz, önmagadért csináld jobban! Minden csak egy érdekes tanulság, mit neked formál az élet, jelezve, hogy önmagadat vállalva, bűntudat, szégyenkezés nélkül élj teljes életet. Úgy szeresd magad, mintha az életed múlna rajta! Mert az múlik. Minden fájdalom, félelem, sértés csupán érzelmi piros lámpa, hogy letértél önmagad megbecsülésének életet jelentő útjáról.
Az élet csoda! Ha nem hiszed, nézd, hogy tűnik el. Veled…
