Nem lépsz, bár rettenetesen érzed magad. Változtatni sem mersz, mert nem ismered a hogyant. Szenvedsz. Minden este, mikor lefekszel, érzed, valami meghal benned. Nem erre vágytál. Olyan messzire kerültetek egymástól, hogy a csend és szeretetlenség érzése szinte elviselhetetlen. Mondanád, de nem tudod, mit. Érzed, te vagy a rossz, a mindenért hibás, vagy épp fordítva. Tényleg az vagy? Elhiszed? Vagy belül arra vágynál, hogy megöleljenek, megvigasztaljanak, és azt mondják semmi baj, elmúlik. Fájdalmad elviselhetetlen és nincsenek szavak. Csak vádak. Nem tisztelsz! Hogy én ne tisztelnélek? Majd te is vádolsz, miközben épp megértésre vágynál. Nem szólsz, nem beszélsz, lehet, máshol keresed a boldogságot. Te tiszteled-e magad?
Eljön a pont, mikor elég. Megoldod, vagy kilépsz. Miért? Mert így nem lehet élni. A pattanásig feszült helyzetnek véget kell vetni. Kimondani, a kimondhatatlant. Bármit tettem, vagy nem tettem, sajnálom. Vége. Nem megy tovább. Elfogytak az érveim, szavaim, erőm, hogy másképp legyen és te már nem akarod. Hát megadom magam, hogy legyen esélyünk még a boldogságra. Mindig az erősebb mondja ki a végső szót, mint ahogy bocsánatot is az kér, akiben több a szeretet. Hát hagyd abba az önsajnálatot! Úgysem segít.
Tudom, félelmetesen hangzik, meg hát ott vannak a gyerekek. De nem érdemelnek-e jobbat, minthogy örökös feszültségben, bizonytalanságban, szeretetlenségben éljenek? Valakinek kezébe kell venni az irányítást, vagy még évekig járunk egy házszám alá haza, a boldogtalanságba. Vond le a tanulságot, vedd ki a sztoriból a saját részedet, vess számot, mert igen, te is hibáztál. Lehet azzal, hogy beszéltél, mikor hallgatni kellett volna, vagy hallgattál, mikor beszédre, támogatásodra lett volna szükség. De mindegy is.
A következő feladatod: felállni! Ne áltasd magad, piszok nehéz lesz. Tudod, ezért félsz. Ám, sosem érkezel meg, ha nem indulsz. Igen, elvesztetted a boldog családi élet illúzióját. Elrontottátok. Fejben megvolt, de kivitelezni nem sikerült. Eltévedtetek, még csak azt sem tudva hol. Mindegy ki volt a hibás. Ketten voltatok benne. A saját életedről, boldogságodról azonban nem mondhatsz le, mert felelősséggel tartozol nemcsak önmagadért, de a gyerekeidért is! Mert, ha te jól vagy, ők is jól vannak. Vállalták, hogy asszisztálnak az általatok kialakított helyzethez, bár nagyon nem ezt kérték. Hát segíts nekik megérteni, feldolgozni, újra építkezni. Légy minta, hogyan kell lezárni, elengedni, meggyászolni és újra boldognak lenni. Lehet, komoly leckét kapnak az élettől, csakúgy, mint te. Légy bátor és képes leszel megbirkózni bármilyen helyzettel. Ha félsz, tuti veszítesz. Ha mersz, választasz, döntesz, lépsz, esélyt kapsz, hogy jobbat teremts!
Hidd el, egy mérgező kapcsolatban csak addig szükséges benne maradni, míg rá nem jövünk, hogy egyáltalán nem szükséges. Te döntesz, hogyan szeretnéd élni az életed. Áldozatnak érezve magad, vagy erősnek és tettre késznek, boldognak? Válassz önmagad és a gyerekeid miatt.
„Ha a poklon mész keresztül, ne állj meg!” /Winston Churchill/
