Váratlan szépség

Még nem szeretlek, de tudnálak...

Önmagamra lettem veszélyes. Folyton elöntenek az érzések. Ennyi érzés nem is létezik. Elfojtanám, de nő vagyok, alanyi jogon érzékeny. Hogy mondjam el, mit érzek, miközben alig ismerlek. Érezlek inkább. Olyan jó, otthonos érzés. Minden más megszűnik. Először nem félek. Kíváncsian kutatom a választ, mikor a szemedbe nézek, vajon te is érzed-e ugyanazt, hogy együtt zárjuk ki a világot, mert nem fontos. Másra se vágynék, mint ismerni történeted és megosztani veled az enyém. Közelebb kerülni. Ha engeded. Akarod. Lehetséges, hogy annyi ember közt téged látlak? Igen, nő vagyok. Büszke és félénk, erős és akaratos, magabiztos és végtelenül érzékeny. Akkor is, ha jó ügyesen elrejtem, hogy te se lásd. Bár semmi mást nem szeretnék. Közben rettegek, hogy bántasz és még csak magyarázatom sincs a miértre. Az érzés felkavar, de bizonyosságot nem hagy. Túl éles a pillanat. Téged látlak. Elmélázok, milyen lenne sétálva hosszan beszélgetni, vacsorázni, hazamenni, veled. Közben keresem a jelet. Vajon, te is érzed-e ugyanazt? Önmagamra lettem veszélyes, mert akarom. Hogyan mondjam el, hogy méltóságomat lásd. Mi ez, valami játék? Ajándék, vagy furcsa vicc csupán, hogy gúnyt űzzön a pillanat. Egyszerre vegyen el mindent, vagy egyszerre adjon. Nem értem és ez megrémít. Felkészületlenül vágyik minden porcikám. A pillanat szépsége fontos. Vigyázok, hogy el ne rontsd. S bár az érzést neked köszönhetem, egyedül az enyém. Iránytűm lett, hogy mutassa az utat, el ne tévedjek, ha újra keresném…

Kövess Instagramon!

Follow

Írj nekem ha bármi kérdésed van!

Írj e-mailt a -ra,
vagy töltsd ki az alábbi űrlapot!

Küldés